2012. augusztus 13., hétfő

"Semmi, csak boldog vagyok!"

Vannak olyan pillanatok, amiket érdemes megörökíteni, az emlékezetünkbe vésni, és időnként felemlegetni. Ilyen ez a mai kis mondat is, ami Lili lányomtól hangzott el. Ma kezdődött a lányoknak az iskola előtti tábor - inkább nyári iskola, de mi csak tábornak hívjuk. Két hétig járnak, naponta kilenctől kettőig, hogy ismerkedjenek az itteni iskolával, ahová járni fognak szeptembertől, és hogy barátokat szerezzenek. Nagyon izgultunk ma reggel mindannyian, de a tanárok olyan szeretettel fogadták az "új lányokat", hogy nyugodt szívvel hagytuk ott őket. Amikor értük mentünk délután, Lili (ő a nagyobbik, nyolc éves) nagy vehemenciával  mesélni kezdte az élményeket. Fanni, a kisebbik lányom (ő hat éves) nagyon kifáradt, ő inkább - a szokásostól eltérően - hallgatott. A legérdekesebb egyébként az volt számukra, hogy mivel senkivel nem beszélnek közös nyelvet, olyan volt az egész, mint az Amerikából jött két ember játék, sokat mutogattak. Végső soron megértették egymást, és barátnőjük is lett. 
Délután, amikor lementünk a házunk udvarán lévő medencéhez, Lili bombákat és fejeseket ugorva nagyokat csobbant, közben kuncogott. Az apja meg is kérdezte tőle: "Mi az Lilike?" Mire ő: "Semmi, csak boldog vagyok!"



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése