2012. augusztus 21., kedd

Első lépések

Amikor megérkeztünk a malagai repülőtérre, egyből az autókölcsönző felé vettük az irányt. Már Magyarországról lefoglaltuk az autót, úgyhogy csak be kellett jelentkezni és kifizetni. Aztán itt meg is torpantunk, kiderült, hogy az Erste bankos Mastercard dombornyomott bankkártyámról nem tudják levenni a pénzt. Készpénzt nem fogadtak el, így az autóbérlés terve füstbe ment. Maradt a taxi vagy a busz. A taxi mellett döntöttünk, tekintettel a gyerekek fáradtságára és a csomagokra. Egyébként a reptéri taxiállomáson egy nagy táblán ki vannak írva város és kilométer szerint a garantált viteldíjak, így ki lehetett számolni előre, mennyiért hoz ide a taxi. 
A lakást angoloktól béreljük, pontosabban a tulajdonosok megbízottjával találkoztunk, aki szintén angol. Megállapodtunk, hogy azonnal beköltözhetünk a lakásba. Korrekt módon elkészítette a bérleti szerződést, és másoltatott nekünk kulcsokat, mi pedig fél évre kibéreltük a lakást. 
Maga az apartman teljesen bútorozott, háztartási gépekkel felszerelve. Mi kifejezetten bútorozott lakást kerestünk, és mióta itt vagyunk, látom, hogy igen széles a kínálat. Azóta rájöttünk, hogy ez a rész inkább üdülőövezet, úgyhogy elhatároztuk, hogy a bérleti időszak leteltével spanyol-lakta területre költözünk. Mellesleg az sem árt, ha az iskola közelebb van. Egyébként a bérleti díjból érdemes alkudni, különösen hosszú távú bérleti szerződésnél. 
Szóval, megvolt a lakás, és már az első napon próbára tehettem iskolában tanult, vizsgáztatott és az évek során eléggé berozsdásodott angol és spanyol nyelvtudásomat.
Az ezt követő napok most már eléggé összemosódnak. Busszal közlekedtünk, mert ugyan kilátásba helyeztek nekünk egy igazán jó állapotú autót egy angol műhelyben, csak sajnos új motor kellett bele, ami nem érkezett meg három hét alatt, mi pedig meguntuk a várakozást. A tömegközlekedés elfogadható, bár szerintem drága. Félóránként járnak a buszok Fuengirolától Marbelláig és vissza. Gyerekjegy nincs, és csak ülőhelyek vannak, tehát állni nem lehet. Volt olyan, mikor kimaradt egy vagy két járat, olyankor a sofőr nézte, mennyien szállhatnak még fel. A buszok légkondisak, úgyhogy az utazás kényelmes. Egy négytagú családnak  azért autóval jobban megéri. Nekünk viszont még nem volt kocsink, és ezért muszáj volt kb. kétnaponta buszra szállni, a bevásárláshoz, egyebekhez. Meg persze hozzátartozott a gyaloglás is, mivel hegyen lakunk.
Végül sikerült autót vennünk, és ez a probléma is megoldódott.
A gépkocsik meglepően jó áron megvásárolhatók. Sok kocsit a tulajdonosa egyszerűen kiállít egy forgalmasabb kereszteződés vagy körforgalom mellé, vagy éppen a bevásárlóközpont parkolójába. Kiírja a tulajdonságait és az árát, meg egy telefonszámot. Mi kereskedőtől vettük az autónkat, és azt tapasztaltuk, hogy igen korrekt módon járt el, mind a tájékoztatást, mind az árat és a szerződéskötést illetően.
Az autó intézésével párhuzamosan az internet-hozzáférés és a spanyol nyelvű tévécsatornák beállítása okozott némi fejtörést. Wi-Fi kapcsolatot ugyan érzékelt a gépünk, de a csatlakozás nem sikerült. Elkezdünk internet-cégek után kutatni. Végül a Vodafone-nál találtunk mobil internet lehetőséget, amivel csak az volt a gond, hogy igen lassúnak és gyengének bizonyult a net. Az ADSL internethez szerződés kellett, a szerződéshez pedig - mint minden máshoz - NIE szám (erről majd később). Amíg nincs NIE, addig szerződéses net sincs. 
Ami a tévét illeti, alapvetően angol nyelvű sat csatornákat szereltetett be a bérbeadó, és hiába próbáltunk spanyol nyelvű adást találni, sehogyan sem sikerült. A szomszéd hölggyel való megismerkedésünket követően rákérdeztünk, és így tudtuk meg, hogy ún. TDT kell a tévéhez, anélkül nem megy. Utánajártunk, és kiderült, hogy az újabb tévékbe már be van építve, olyasmi lehet ez, mint a MinDig tévé. Amúgy is akartunk tévét venni, úgyhogy beszereztünk egy ilyen TDT-s készüléket. Itt egyébként szinte kizárólag led tévét lehet kapni, és a műszaki cikkek igen kedvező árban vannak.
Az első három hét tehát a berendezkedéssel és új életünk kialakításával telt. Van abban valami, hogy az új szokások kialakításához kb. huszonegy nap szükséges. Mégis, akkor éreztem magam igazán itthon, amikor megfőztem az első húslevest.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése